2014. január 17., péntek

2. rész ~ A farkas viadal

http://d2tq98mqfjyz2l.cloudfront.net/image_cache/1368646332590129_animate.gif
~Hyan

Aznap este semmit sem aludtam, azután ami történt. Álmosan keltem fel a földről és lassan a konyhába csoszogtam, majd ránéztem az órára. Reggel 6 óra volt és még mindig sötét. Ránéztem a konyhaablakra ahonnan nézett az alak. Mellé sétáltam és az ablakpárkányt vizsgálgattam, amikor valaki az ajtón bekopogott. Ijedten kaptam a hang irányába a fejem, majd elindultam ajtót nyitni.

- Szia… - lépett be az osztály diákelnöke az ajtón.
- Szia… Hát te?
- Az osztályfőnök megkért, hogy mondjam meg mindenkinek, hogy ma délután lesz a „vándorút” program az erdőben… Elfelejtette mondani tegnap…
- Mostanában mindent elfelejt… - suttogtam egy hülye arckifejezés kíséretében.
- Szóval, ma délután a suli előtt fog lenni egy busz, ami átvisz minket az erdő túloldalára és vissza kell jutnunk a városba az erdőn keresztül… 15:00-kor legyél a suli előtt! – lépett ki az ajtón.
Bamba fejjel néztem utána, majd mire felfogtam mit kell délután csinálni, bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem.
*Délután  14:45*

Amikor kivittek minket az erdő túloldalára mindenkit kettesével indítottak el különböző helyről. Nem volt nehéz a válogatás, mert a 31-ból mindössze 14-en voltunk. Nagy szerencsémre Kyo nem jött ezért egy rendes lánnyal pakoltak össze. Lassan mindenki elindult valamerre. A társam és én nagy beszélgetés közben az erdőben egy kis térre értünk, ahol se fű, se fa nem volt, csak nedves talaj. Mind a ketten  magunk elé meredtünk, amint megláttuk, hogy mivel állunk szembe. a társam   annyira megijedt hogy  pánikolva levegőért kapkodott. én szótlanul nagy kétségbeesett  szemekkel néztem a lényt ami előttünk éppen marcangolta szét az ebédjét vagy mit tom én micsodáját. ahogy elnéztük nagyon éhes és még nem elég neki amit az előbb a szemünk láttára evett meg. a társam elsikoltotta magát, mire én ösztönösen befogtam a száját. a lány elrántott magát majd eszeveszettül rohanni kezdett vissza, ahonnan jöttünk. a lény ingerülten morgott rám. ijedten léptem egyet hátra, mire az a farkas szerű lény lassan elindult felém. A szájából nyál csorgott kegyetlenül, a szemei pedig szürkék voltak, és  a pupillája keskeny volt és rám szegeződtek.
 Hátrálás közben nekimentem egy fának, mire ijedten kezdtem kapkodni a levegőt. A lény rohanni kezdett felém. Ekkor egy másik farkas, - ami már tényleg úgy nézett ki mint egy farkas - előugrott az egyik bokorból és erővel nekiment a másiknak. A sovány dühös lény beleharapott a másik farkas lábába, mire az felnyüszített, de továbbra is kitartóan küzdött, majd kíméletlenül beleharapott az ellenfele nyakába, majd amikor a lény a földre került és megint felállt, a farkas nagy erővel nekiment, úgy, hogy pár métert arrébb gurult a lény. még nyüszített párat amelyik a földön volt, majd végleg felsóhajtott egyet és visszaadta a lelkét az égnek.
A farkas, hogy megbizonyosodjon róla hogy ellenfele meghalt, még néhány másodpercig őt bámulta, majd a barna szemeivel rám nézett. ekkor vettem csak észre hogy ezek a farkasok nagyobbak mint a többi... Ezek kb másfél méter magasak és hosszúak...
A farkas lassan elindult felém. azt hittem rám is rám fog támadni ezért hátráltam. amikor észrevette hogy hátrálok, megállt és jelent
őségteljesen rám nézett. valami felvillant a szemében... valami.. mintha azt akarná mondani hogy ne féljek tőle. Megtorpantam, majd kérdőn néztem rá. a farkas megint elindult felém, mintha tudná, hogy már van benne bizalmam. megállt előttem és biztatóan pislantott rám. Felemeltem a kezem és rátettem a fejére. a farkas lehunyta a szemeit.
Pár másodperc után mellém bicegett és kicsit az orrával megbökdösött, hogy induljak el valamerre, amikor végre elindultam, mellém sántított és mint valami pásztor a bárányát terelgetett, majd kis id
ő múltán jobbra fordultunk majd megint jobbra és vége lett az erdőnek. A szemünk előtt virágtenger terült egy a dombon ahol voltunk és a háttérben középmagasságú hegyek voltak. A farkas megindult és előttem a virágok közt ment, végül leült és ábrándozva meredt a távolba. Utána mentem majd egy lépésre mellette megálltam majd amikor rám nézett leültem. lefeküdt a földre és nagyokat lélegezve lehunyva a szemét pihenni kezdett.

- miért mentettél meg...? - motyogtam halkan inkább magamnak feltéve a kérdést és ránéztem. válaszként ő csak felsóhajtott és kinyitotta a szemét majd a szemeimet bámulta. a szívem még mindig remegett attól aggódva hogy vajon meg fog-e ölni ez a vadállat ami itt fekszik mellettem és csak csapdaként vezetett ide, vagy tényleg bízhatok benne.
- ugye nem fogsz megenni? - kérdeztem még egyet, mire a farkas az els
ő mancsát a szemei elé rakta, mintha értené hogy mit mondok és unottan lehunyta a szemeit majd levette a mancsát és újra felsóhajtott.
- bocsi, csak tudod furcsa hogy egy farkassal beszélek... vagyis... á mindegy... falnak beszélek.. - hajtottam le a fejem. Pár másodperc múlva éreztem hogy a farkas a nyakamat kezdte piszkálni majd ijedten arrébb ültem.
Majd egy hirtelen mozdulattal megnyalta az arcomat és tovább ment... Nagy szemekkel néztem utána az arcomat fogva. lassan felálltam, újra körbe néztem a tájon, majd a farkas után néztem, de már nem láttam. Eltűnt a fák között... Hirtelen lelkiismeret furdalás kezdett el bennem felelevenedni, hogy meg se köszöntem, hogy megmentett... Persze ő csak egy farkas volt... Úgyse értette volna... visszaindultam azon az úton ahonnan jöttünk és figyelve arra, hogy el ne tévedjek lassan beesteledett. Végül kiértem oda a helyre ahol a két farkas harcolt és a halott teteme felé néztem. Kétségbe esetten vettem tudomásul hogy már nincs ott! azzal nyugtatgattam magam, hogy egy másik állat elvitte zsákmányának vagy mit tudom én milyének de eltűnt. egyre többször tekintgettem magam mögé az út folyamán, mikor már teljesen beesteledett. Végül a városba értem és a legközelebbi buszmegállóba beálltam és vártam a fél hatos buszt. Végre megérkezett, felszálltam, a maradék pénzt, ami nálam volt abból megvettem a buszjegyet és beültem az egyik ülésre. Szerencsémre nem zavart senki, így nyugodtan átgondolhattam mindent. Amikor megállt a busz abban az utcában ahol lakom, gyorsan leszálltam a buszról és a házam felé vettem a irányt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése