3~ Találkozás az ismerős idegennel
~Caitlyn
- NEM! – ültem fel az
ágyamban. Körbenéztem a szobán és a nap gyenge
fénye szűrődött be az ablakon.
- Semmi baj csak álmodtam az
egészet. – beszéltem magamnak mintha az
hatásosabb lenne. Idegesen beletúrtam a hajamba majd meglepetten tapasztaltam,
hogy csurom víz volt az izzadságtól. Álmomban újra és újra az a vöröslő szempár bukkant fel ahogy egyenesen rám bámul majd megragad és megöl. Kötve hiszem, hogy egy jó darabig valami mást is fogok álmodni.
Kábán csoszogtam el a fürdőig, hogy frissítsek magamon majd a pizsamát valami normális cuccra cseréljem. Miközben éppen a fogam mosásával voltam elfoglalva amikor a telóm vad villogásba kezdett.
-Hmm ... - mormogtam bele a telefonba .
- Cate hol a francban vagy ?? - halottam meg a vonal másik végén Mir hangját.
- Éppen fogat mosok. Mer' ?
- Csak mert ... még 5 perced van beérni munkába! - morogta majd lecsapta a telefont.
O az ég szerelmére nekem ma .... o istenem.
Sietve magamra kaptam az utolsó ruhadarabokat is, összehajigáltam a táskámat és futólépésben hagytam el a lakásomat. Időspórols képen a park felé vettem az irányt, hogy azon keresztülvágva hamarabb elérek a kávézóba. Csak rohantam ahogy tőlem telt egészen addig még valamibe vagy egészen pontosan valakibe bele nem szaladtam. Hatalmas lendülettel fágódtam hanyatt a földön. Azt hiszem ennél jobban nem kell részleteznem mekkorát nyekkentem.
- Ne haragudj. Annyira sajnálom. - kapta el a karomat a "valaki" és felfelé kezdett a földről.
- Mi a francért nem tudsz figyelni. Igazán arrébb álhattál volna. - kiabáltam rá majd kirántottam a kezemet a karjából.
- Tényleg nagyon sajnálom. Nem sérültél meg?
- Nem csak éppen el fogok késni ... - ahogy ránéztem a szó is belém fagyott. Azok a szemek valahonnan borzastóan ismerősek lettek és a hangja ... mintha halottam volna már valahol ...
- Valami baj van? - nyúlt felém.
- Nem ... semmi ... é...én rohanok mert elkések. - dadogtam, majd azzal a lendülettel amivel megfordultam rohanni kezdtem.
- Késtél! - lépett felém Mir és felé hajította az egyenruhát.
- Csak 2 perc. Nem a világ vége. Ne húzd fel magad. - kötöttem fel a kötényemet.
- Nem húztam fel magam.
- Jó ... akkor kedves engedelmeddel nekem dolgom van.
Kislattyogtam a pult mögé és örömmel nyugtáztam, a kávézó majdnem teljesen üres. Előkaptam a pult alól a könyvemet és gondoltam olvasok még nem jön valaki akit Mir nem tud körbeugrálni. Halottam ahogy a kis csengő csilingel minden ki és bejövő vendégnél.
- Khmmm. - hallatott valaki érdekes krákokó hangot egyenesen a pult másik oldaláról.
- Igen ?? - csaptam össze a könyvet és a legnagyobb mosolyommam fordultam a kedves vendég felé. Majd ugyanebben a pillanatban lefagyott a vigyor az arcomról. Ugyan az a srác volt mint akivel a parkban összefutottam.
- Te követsz engem ? - vontam kérdőre.
- Muszáj! Amúgy is a környéken ez a legközelebbi kávézó. Pusztán csak a véletlen műve hogy megint találkoztunk.
- Akkor nem tennél meg nekem egy szívességet és húznál el. Akaszkodj rá másokra!- úgy gondoltam hogy inkább figyelmen kívül hagyom az első szót és visszamélyedtem a könyvembe. Hirtelen egy ujj, majd még egy ujj, majd még egy ujj mászott bele a könyvembe és beleakaszkodva elvették tőlem a könyvet. Kétszer megforgatta a kezeiben hümmögött egy kicsit majd letette bezárva a pultra.
- Muszáj mindig ilyen.... - kezdte.
- Ilyen bunkónak lennem? - fejeztem be helyette és felkönyököltem a pultra, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. A parfümje illata az orromat simogatta. - Csak azokon a napokon amikor egész éjszaka nem alszok semmit és rémálmok gyötörnek. Általában meglepően vidám ember vagyok. Próbálkozz egy olyan napon, amelyik nem esik hétfő és vasárnap közzé. -morogtam az arcába majd visszamásztam a pult mögé.
- Aha ... értem én. Hát ez a hála mindenért. - grimaszolt rám.
Mi van ?? Milyen hála ? És mégis mi a fenéért ?
- Szóval akkor egy cappuccinot kérek. Elvitelre.
- Renben. - grimaszoltam vissza majd nekiálltam elkészíteni a francos cappuccinoját.
Mégis ki az ördög ez a srác, hogy csak így ... ajjj .... és mégis mit akar tőlem .
- Cate ... cate ... !!
A francba is már vele ... csak nem kövessen és hagyjon békén . Vagy ha nem istenemre mondom én ...
- Cate kifut a kávé ... - taszított rajtam egyet Mir majd a gép elé ugrott és elzárta. - Igazán figyelhetnél! Mi van ma veled? Késel a munkából. Bunkó vagy a vendégekkel. Ha beteg vagy inkább menj haza!
- Nem ... minden rendben ... add ide azt az izét ... majd én megcsinálom. - kaptam ki a kezéből a rogyot és nekiláttam feltörölni a kiömlött kávét. Halk kuncogást halottam a hátom mögül. Megsemmisítő pillantással néztem a még mindig a pultnál tartózkodó számomra még mindig ismeretlen idegenre, mire ő abbahagyta és visszamélyedt a telefonjába.
- Tessék itt a francos kávéd. Óhajtasz még valamit.?- csaptam le elé a papírpoharat.
- Én cappuccinot kértem de mind egy. - mosolyodott el majd letette a pultra az árát. - A visszajárót tartsd meg.
- Nincs szükségem a pénz ... - lendítettem a kezem, hogy hozzávágjam hülye pénzét de már sehol nem volt.
- Na jó mára én végeztem. - vittem vissza a helyére a felmosót.
- Remélem kialszod magad és holnap jobb napod lesz. - kapta fel a táskáját Mir és együtt indultunk ki a kávézóból.
- Szóval akkor mi a ma esti ... - kezdte ahogy kiléptünk az ajtón de..
- Szia Caitlyn! - szakította félbe valaki én pedig meglepetésemben majdnem beugrottam a bokorba. Ott állt a falnal támaszkodva zsebre dugott kézzel.
- Jajj ne már megint te? - sóhajtottam fáradtan.
- Gondoltam, nem volt még alkalmam bemutatkozni. Szóval sétálhatnánk. - rugaszkodott el a faltól.
- O úgy látom már van társaságod ma estére. - szólalt meg Mir.- Majd akkor holnap találkozunk. - mondta és már el is rohant.
- Igen? - fordultam felé kérdően.
- Gyere sétáljunk! - indult el én pedig valami oknál fogva követtem. Sokáig csak csendben sétálltunk egymás melett.
- Ömm ... szóval akkor ... nem is beszélsz vagy valami?
- Oh nekem így is jó. - vigyorodott el.
- Akkor csak így fogunk körbe-körbe sétálni?
- Ja valami olyasmi.
- Akkor én minek is kellek ide ?
- Jaj Caitlyn ne legyél már ennyire sötét. Tudom, hogy nem vagy az szóval ne játszd meg. - emelte meg a hangját ami arra engedett következtetni, hogy idegesítem.
- Még mielőtt megkérdezed nem nem idegesítesz.
- Ezt meg, honnan tudtad?
- Gondolatolvasó vagyok. - rántotta meg a vállát.
- Ja persze én meg anglia királynője. - grimaszoltam.
- Én komolyan gondoltam.
- Na persze.
- Akkor ne hidd el.- vonta meg a vállát.
- Szóval, ha már itt tartunk be is mutatkozhatnál kedves gondoltaolvasó úr!
- Ja tényleg. - állt meg majd velem szembe forult.- Lee Donghae vagyok.
- Én pedig Caitlyn McWood.
- Tudom. Ismerlek már egy ideje.
- Mi ?? Na jó és erre van értelmes magyarázatod is ?
- Van de mindent szép sorban jó.
- Na idefigyelj! Követsz egész nap, szórakozol velem a kávézóban, elhívsz beszélgetni úgy, hogy nem is mondasz egy árva szót sem. Szóval igazán ne papolj nekem a sorrendről! - kezdtem begurulni.
- Mondom szépen sorban!
- Na jó hagyjál békén. - legyintettem majd sietősre vettem a tempót.
- Cate várj már ... hallod várj már. - kiabállt utánam de nem igazán érdekelt. Hagyjon engem békén a francba. - Cate vigyázz!- hogy mi?
- Cate vigyázz, ne fordulj meg! - de akkor már késő volt. 180 fokos fordulatot vettem és újra szembe találtam magam Vele.
-Hmm ... - mormogtam bele a telefonba .
- Cate hol a francban vagy ?? - halottam meg a vonal másik végén Mir hangját.
- Éppen fogat mosok. Mer' ?
- Csak mert ... még 5 perced van beérni munkába! - morogta majd lecsapta a telefont.
O az ég szerelmére nekem ma .... o istenem.
Sietve magamra kaptam az utolsó ruhadarabokat is, összehajigáltam a táskámat és futólépésben hagytam el a lakásomat. Időspórols képen a park felé vettem az irányt, hogy azon keresztülvágva hamarabb elérek a kávézóba. Csak rohantam ahogy tőlem telt egészen addig még valamibe vagy egészen pontosan valakibe bele nem szaladtam. Hatalmas lendülettel fágódtam hanyatt a földön. Azt hiszem ennél jobban nem kell részleteznem mekkorát nyekkentem.
- Ne haragudj. Annyira sajnálom. - kapta el a karomat a "valaki" és felfelé kezdett a földről.
- Mi a francért nem tudsz figyelni. Igazán arrébb álhattál volna. - kiabáltam rá majd kirántottam a kezemet a karjából.
- Tényleg nagyon sajnálom. Nem sérültél meg?
- Nem csak éppen el fogok késni ... - ahogy ránéztem a szó is belém fagyott. Azok a szemek valahonnan borzastóan ismerősek lettek és a hangja ... mintha halottam volna már valahol ...
- Valami baj van? - nyúlt felém.
- Nem ... semmi ... é...én rohanok mert elkések. - dadogtam, majd azzal a lendülettel amivel megfordultam rohanni kezdtem.
- Késtél! - lépett felém Mir és felé hajította az egyenruhát.
- Csak 2 perc. Nem a világ vége. Ne húzd fel magad. - kötöttem fel a kötényemet.
- Nem húztam fel magam.
- Jó ... akkor kedves engedelmeddel nekem dolgom van.
Kislattyogtam a pult mögé és örömmel nyugtáztam, a kávézó majdnem teljesen üres. Előkaptam a pult alól a könyvemet és gondoltam olvasok még nem jön valaki akit Mir nem tud körbeugrálni. Halottam ahogy a kis csengő csilingel minden ki és bejövő vendégnél.
- Khmmm. - hallatott valaki érdekes krákokó hangot egyenesen a pult másik oldaláról.
- Igen ?? - csaptam össze a könyvet és a legnagyobb mosolyommam fordultam a kedves vendég felé. Majd ugyanebben a pillanatban lefagyott a vigyor az arcomról. Ugyan az a srác volt mint akivel a parkban összefutottam.
- Te követsz engem ? - vontam kérdőre.
- Muszáj! Amúgy is a környéken ez a legközelebbi kávézó. Pusztán csak a véletlen műve hogy megint találkoztunk.
- Akkor nem tennél meg nekem egy szívességet és húznál el. Akaszkodj rá másokra!- úgy gondoltam hogy inkább figyelmen kívül hagyom az első szót és visszamélyedtem a könyvembe. Hirtelen egy ujj, majd még egy ujj, majd még egy ujj mászott bele a könyvembe és beleakaszkodva elvették tőlem a könyvet. Kétszer megforgatta a kezeiben hümmögött egy kicsit majd letette bezárva a pultra.
- Muszáj mindig ilyen.... - kezdte.
- Ilyen bunkónak lennem? - fejeztem be helyette és felkönyököltem a pultra, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. A parfümje illata az orromat simogatta. - Csak azokon a napokon amikor egész éjszaka nem alszok semmit és rémálmok gyötörnek. Általában meglepően vidám ember vagyok. Próbálkozz egy olyan napon, amelyik nem esik hétfő és vasárnap közzé. -morogtam az arcába majd visszamásztam a pult mögé.
- Aha ... értem én. Hát ez a hála mindenért. - grimaszolt rám.
Mi van ?? Milyen hála ? És mégis mi a fenéért ?
- Szóval akkor egy cappuccinot kérek. Elvitelre.
- Renben. - grimaszoltam vissza majd nekiálltam elkészíteni a francos cappuccinoját.
Mégis ki az ördög ez a srác, hogy csak így ... ajjj .... és mégis mit akar tőlem .
- Cate ... cate ... !!
A francba is már vele ... csak nem kövessen és hagyjon békén . Vagy ha nem istenemre mondom én ...
- Cate kifut a kávé ... - taszított rajtam egyet Mir majd a gép elé ugrott és elzárta. - Igazán figyelhetnél! Mi van ma veled? Késel a munkából. Bunkó vagy a vendégekkel. Ha beteg vagy inkább menj haza!
- Nem ... minden rendben ... add ide azt az izét ... majd én megcsinálom. - kaptam ki a kezéből a rogyot és nekiláttam feltörölni a kiömlött kávét. Halk kuncogást halottam a hátom mögül. Megsemmisítő pillantással néztem a még mindig a pultnál tartózkodó számomra még mindig ismeretlen idegenre, mire ő abbahagyta és visszamélyedt a telefonjába.
- Tessék itt a francos kávéd. Óhajtasz még valamit.?- csaptam le elé a papírpoharat.
- Én cappuccinot kértem de mind egy. - mosolyodott el majd letette a pultra az árát. - A visszajárót tartsd meg.
- Nincs szükségem a pénz ... - lendítettem a kezem, hogy hozzávágjam hülye pénzét de már sehol nem volt.
- Na jó mára én végeztem. - vittem vissza a helyére a felmosót.
- Remélem kialszod magad és holnap jobb napod lesz. - kapta fel a táskáját Mir és együtt indultunk ki a kávézóból.
- Szóval akkor mi a ma esti ... - kezdte ahogy kiléptünk az ajtón de..
- Szia Caitlyn! - szakította félbe valaki én pedig meglepetésemben majdnem beugrottam a bokorba. Ott állt a falnal támaszkodva zsebre dugott kézzel.
- Jajj ne már megint te? - sóhajtottam fáradtan.
- Gondoltam, nem volt még alkalmam bemutatkozni. Szóval sétálhatnánk. - rugaszkodott el a faltól.
- O úgy látom már van társaságod ma estére. - szólalt meg Mir.- Majd akkor holnap találkozunk. - mondta és már el is rohant.
- Igen? - fordultam felé kérdően.
- Gyere sétáljunk! - indult el én pedig valami oknál fogva követtem. Sokáig csak csendben sétálltunk egymás melett.
- Ömm ... szóval akkor ... nem is beszélsz vagy valami?
- Oh nekem így is jó. - vigyorodott el.
- Akkor csak így fogunk körbe-körbe sétálni?
- Ja valami olyasmi.
- Akkor én minek is kellek ide ?
- Jaj Caitlyn ne legyél már ennyire sötét. Tudom, hogy nem vagy az szóval ne játszd meg. - emelte meg a hangját ami arra engedett következtetni, hogy idegesítem.
- Még mielőtt megkérdezed nem nem idegesítesz.
- Ezt meg, honnan tudtad?
- Gondolatolvasó vagyok. - rántotta meg a vállát.
- Ja persze én meg anglia királynője. - grimaszoltam.
- Én komolyan gondoltam.
- Na persze.
- Akkor ne hidd el.- vonta meg a vállát.
- Szóval, ha már itt tartunk be is mutatkozhatnál kedves gondoltaolvasó úr!
- Ja tényleg. - állt meg majd velem szembe forult.- Lee Donghae vagyok.
- Én pedig Caitlyn McWood.
- Tudom. Ismerlek már egy ideje.
- Mi ?? Na jó és erre van értelmes magyarázatod is ?
- Van de mindent szép sorban jó.
- Na idefigyelj! Követsz egész nap, szórakozol velem a kávézóban, elhívsz beszélgetni úgy, hogy nem is mondasz egy árva szót sem. Szóval igazán ne papolj nekem a sorrendről! - kezdtem begurulni.
- Mondom szépen sorban!
- Na jó hagyjál békén. - legyintettem majd sietősre vettem a tempót.
- Cate várj már ... hallod várj már. - kiabállt utánam de nem igazán érdekelt. Hagyjon engem békén a francba. - Cate vigyázz!- hogy mi?
- Cate vigyázz, ne fordulj meg! - de akkor már késő volt. 180 fokos fordulatot vettem és újra szembe találtam magam Vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése