Az igazi arc

~Hyan

*Amikor megállt a busz abban az utcában ahol lakom, gyorsan leszaladtam a buszról és a házam felé vettem a irányt.*

Elgondolkodva a mai napon lassan felmentem a lépcsőn a házamig. Néha-néha úgy éreztem, hogy követnek, de amikor magam mögé néztem, senki sem volt ott. Haladtam tovább, majd bementem a házamba, az első dolgom az volt hogy mindent bezárjak. Az ablakokat is lereteszeltem és aggódva attól, hogy megint eljön az a valami, ami tegnap este, félve öltöztem át. Miután megbizonyosodtam arról, hogy biztonságban vagyok, gyorsan fogat mostam és bátortalanul lassan elaludtam a nappaliban az egyik fotelban.

Reggel arra ébredtem, hogy fázok. Álmosan felültem és az ágyamon találtam magam. Értetlenül forogtam körül. Észrevettem, hogy rajtam van félig a takaróm. Nagyokat lélegezve magam mellé dobtam a takarót és végig néztem magamon. Az ing amiben aludtam rám volt tapadva, majd kikeltem az ágyból és áttotyogtam a fürdőszobába. Lehámoztam magamról az izzadt ruhát és gyorsan lezuhanyoztam, majd átöltöztem. Arra lettem figyelmes, hogy zajt hallottam a nappaliban. Ijedten léptem a fürdőszoba ajtajához. Mivel a fürdőszoba a hálószobámra nyílik, ezért átosontam a hálóba és a nappali ajtaja mellé léptem, majd egy kis résnyire kinyitottam az ajtót és óvatosan kinéztem. Nem láttam senkit, ezért lassan kiléptem a szobából és a nappali közepére meredtem. A földön a ruháimmal tele bőröndöket néztem értetlenül és közelebb léptem hozzájuk.
- Jó reggelt! - hallottam magam mögött egy kissé rekedt hangot, mire ijedtemben nekiütköztem a mellettem levő fotelba, amin este elaludtam. A lábamat fájlalva lehuppantam a fotelba és ingerülten néztem az illetőre, aki pár cuccommal a konyhából jött ki és beletette az egyik kis táskába. 
- Te mit keresel itt?! És hogyan jutottál be?!! - álltam fel gyorsan és mérgesen néztem rá.
- Kitől örökölted a makacsságod? - meredt rám. - Meg is halhattál volna!!
- Miről beszélsz? Egyáltalán honnan veszed, hogy majdnem meghaltam?! Követsz engem?!
- ... Nem... de akkor is... ez így nem biztonságos számodra... hozzánk kell, költöznöd!
- Nem fogok egy vad idegenhez költözni csak azért mert azt mondta! 
- Nem érted... Ha itt maradsz veszélyben van az életed! Nem fogtad fel mi volt tegnap?!! - kiáltott rám. Némán bámultam rá, majd kikerültem és a hálószobába mentem. Pár perc múlva kijöttem egy nyaklánccal a kezemben.
- Ez sem maradhat itt... - vettem fel, mire Kai megkönnyebbülten kicsit elmosolyodott.
- Mehetünk..? - nézett rám és megfogta a két bőröndöm fülét.
- Mehetünk... - vettem fel a kisebb táskákat és Kai után mentem. Megálltunk egy fekete sportkocsi mellett, kinyitotta a csomagtartóját és beletettük a dolgokat. Gyorsan visszaszaladtam hogy kiírassam magam a bérlakásból, majd vissza mentem a kocsihoz és kérdőn Kai-ra néztem.
- Ülj be -mondta és beült a kormány mögé.
- Mami... *°*" Szent Isten most segíts meg - mondtam el egy gyors imát magamban, majd beültem az anyósülésre.
- Tudsz vezetni? O_O" - néztem rá.
- Most lett meg a jogsim - mosolygott rám, mire én gyorsan bekötöttem magam és belekapaszkodtam két kézzel a felettem lévő kallantyúba.
- Haha nagyon vicces, de tudok vezetni - vigyorgott majd lassan elindultunk.
- Na, akkor elmondod mivel van tele a világ...? - szólaltam meg pár perc után. Kai rám nézett majd felsóhajtott.
- Öhm... Ígérd meg hogy nem mondod el senkinek... Mármint az embereknek... Vagyis a halandóknak.. érted mire akarok kilyukadni... Na..
 - Igen, értem… ígérem. - tettem fel a kisujjam és begörbítettem. - Így görbüljek! ˘^˘
- Jól van - vigyorgott - szóval... a világ tele van olyanokkal, mint... én... vagyis.. hogy fogalmazzak...?
- Csak mondd el egyértelműen, hogy mit akarsz…
- Szóval a világban, vannak: farkasok, angyalok, vámpírok - számolta az ujjain vezetés közben. - Ja és amiért elviszlek hozzánk, az azért van, mert védenünk kell téged... a démontól.
- Démon… ez most komoly? - tört ki belőlem a nevetés. Kai összeszűkített szemekkel nézett, amikor megálltunk a piros lámpa előtt és még mindig röhögtem.
- Fuu... bocsi... - törölgettem a könnyeimet amik a nevetés közben elborították a szemem. Kai unott képpel indult el a zöldet látván.
- Szólj, ha befejezted...
- Jó... - vágtam röhejes komoly fejet - Befejeztem... - néztem Kai-ra, de amikor rám nézett és bebandzsított megint rám tört a nevetés. Kai rácsapott a homlokára és tehetetlenségében elvigyorodott. Végül befejeztem a nevetést és tovább hallgattam Kai-t.
- Ha nem hiszed, meg is mutathatom, hogy farkas vagyok... - vágott büszke fejet.
- Rendben…
- Szóval... Ennyi...
- Értem… - mondtam majd magam elé néztem és elgondolkodtam azon amit Kai mondott. Visszagondolva a tegnapira, amikor otthon valami vörös szemű lény engem nézett... kezdtem hinni Kai-ban..
végül a Gangnam-negyedbe értünk és annak is majdnem a legszélén egy kertes ház előtt megálltunk.
- Hát... ez lenne a mi kis hajlékunk... - szálltunk ki a kocsiból.
- Nem akartunk nagyon feltűnőt választani  de vannak, akik még ide is betévednek... "véletlenül"-  vette ki a nagyobb csomagokat a csomagtartóból.
- Huh... - sóhajtottam és kivettem a többi cuccot és lecsuktam az ajtót. Kai lezárta az autót és kinyitotta a kaput, (ami derékmagasságig ért) majd a cokmókoktól, nagy nehezen betotyogott. Utána mentem, bezártam magam után a kaput és Kai után siettem. Amikor beértünk az ajtón, Kai fejének egy plüss panda csapódott.
- Mi a... - nézett le a padlón heverő pandára, mire valaki leszáguldott az emeletről, felkapta a pandát és Kai mögé bújt. Amikor megláttam, hogy ki eltátottam a számat és bambán bámultam rá. Aki Kai mögött guggolt, rám nézett, majd gyorsan felállt, meghajolt és visszaguggolt.
- Szia...- suttogta és integetett. Néhány pislogással magamhoz tértem majd mélyen meghajoltam és visszaköszöntem.
- Ő Hyan, majd mesélek róla többet is... - tette le a dolgaimat az ajtó melletti fal elé és vissza állt a helyére.
- BAEKHYUN ADD VISSZA A PANDÁMAT!!! - futott le az emeletről Tao és amikor meglátott megtorpant és nagyokat pislogva bámult rám.
- Ö.. öhm... szia... - hajoltam meg gyorsan.
- Szia ^^ - hajolt meg ő is - nem láttad Baekhyun-t errefelé? - kérdezte és elindult a konyhába, hogy megkeresse őt. Amíg Tao nem látott, ránéztem Baekhyun-ra, aki Kai mögött guggolt. Baek csak a mutatóujját tette a szája elé és ingatta a fejét.
- Nem... bocsi.. - válaszoltam zavartan Tao-nak.
- Köszi - kacsintott rám Baekhyun, amikor ránéztem, majd görnyedve Tao-t fürkészve, kinézett a pult mögül, ami Kai mellett volt. Gyorsan elment előttem és visszaszaladt a másik lépcsőn, ami az emeletre vezet. Tao észrevette őt és utána szaladt.
- Add vissza Panda Urat!! - kiáltott rá. Baekhyun futás közben bekopogott az egyik ajtón és elordította magát
- Itt van Hyan!!!
Suho kilépett azon az ajtón és Tao sikeresen nekiment.
- Jajj bocsi! - futott tovább Tao. Suho lesétált a lépcsőn és elém sétált, majd meghajolt.
- Szia!
Gyorsan én is meghajoltam.
- Szia...
- Gyere beljebb - tárta ki a bal kezét és a nappali felé intett.
Ha Kai nem áll mögém és nem kezd el tolni, nem tudtam volna megmozdulni, a lepettségtől.Végre megindultam és segítség kérően hátranéztem Kai-ra, mire ő csak bátorítóan pillantott le rám. Suho leült az egyik fotelba és mosolyogva nézett. Némán leültem elé és vártam hogy valami történjen. Kai leült a mellettem levő kanapéra és tanácstalanul nézett maga elé.
- Szóval... ő Lee SooHyan.. - szólt végül Kai és Suho-ra nézett.
- Szia SooHyan - állt fel gyorsan és meghajolt. Én is ugyan így tettem majd szégyenlősen ránéztem.
- Nyugodtan hívjatok Hyan-nak... már hozzászoktam...
- Rendben... - állt fel Suho és egy kis asztalhoz lépett, amin egy laptop volt majd leült elé.
- Hyan nem hiszi el, hogy farkasok vagyunk... - vágott hülye fejet Kai és lassan bizarr arckifejezéssel rám nézett.
- Most mivan? - néztem rá csodálkozva.
- Szerinted miért ültem ide..? -.-" - kérdezte Suho Kai mondatára reagálva.
- Nem tudom - vigyorgott Kai.
- Most akartam megmutatni valamit neki... - fogta a fejét lefárasztottan Suho, majd az ölébe vette a gépet. Elindított egy videót.
- Na most már elhiszed hogy farkasok vagyunk - bizonygatta Suho lassan bólogatva, engem nézve, amikor vége lett a videónak.
- De ... ez csak egy videoklipp. - néztem rá értetlenül.
- Hát tudom - vigyorodott el Suho.
- Ja. És még csak nem is farkasok vannak benne - forgatta meg a szemét Kai.
- Hát ... azt is tudom - vigyorgott továbbra is idétlenül Suho.
- Igen, Hyan még mindig nem hiszel nekünk? - kapcsolt Kai is majd előre hajolt mellettem és nagy szemekkel nézett fel rám.
- Kai, te ne dumálj.. - szólt Suho engem nézve.
- Ti megkattantatok... Egyáltalán mi értelme van ennek az egésznek? Még mindig nem láttam a saját szememmel egyikőtöket sem átváltozni... - néztem kétlően. Kai-tól rögtön egy lefárasztott fejet kaptam. Suho csak megértően pillantott rám, majd felállt.
- Majd átgondolod... - mondta, azzal távozott. Kai két kezével fogta az arcát, csak a szemei látszottak ki, amik engem néztek.
- Gyere... - fogta meg a kezem Kai, majd az üvegajtót kinyitotta, ami éppen mögötte volt és kimentünk az udvarra. Értetlenül néztem rá, de aztán eszembe jutott az amit a kocsiban mondott: hogy megmutatja mi is valójában. Szerencsére az udvar nagy volt és kevés életet lehetett benne lelni. Így Kai elém állt, lassan összegörnyedt, majd átváltozott... farkassá. Nagy szemekkel néztem, kicsit remegve, de mégis érdekelt... Kai most már farkas énjével nézett rám mély barna szemeivel, majd amikor előtte elrepült egy lepke gyorsan utána kapta a fejét és kergetni kezdte. Majd a lepke leszállt egy virágra, Kai pedig érdeklődve figyelte. Lassan odaléptem mellé és leguggoltam. Csatlakoztam a lepkenézéshez, majd néha-néha felnéztem Kai-ra. Miután a lepke elrepült, most már nem szaladt utána, csak vágyakozva nézett utána. Leültem a fűbe és értetlenül fürkésztem Kai tekintetét. Minden bátorságomat összeszedve felemeltem a kezem és lassan Kai felé nyúltam. Kai rám nézett és biztatóan sóhajtott egyet. Kai végül a tenyeremhez tette a homlokát, majd lehunyta a szemét. Most már magabiztosabban, de még mindig remegve lassan megsimítottam a fejét. Kai kinyitotta a szemét majd lehasalt a fűbe és a fejét a lábaimon pihentette meg. Lepetten és egyben értetlen fejjel néztem Kai-t. A gondolatok folyamatosan cikáztak a fejemben, hogy hogy lehet ez lehetséges, hogy egy ember farkassá változzon, vagy, hogy miért pont én vagyok itt és nem más.. meg minden ilyen, amit felfoghatatlannak tartok. És lehet hogy már soha nem tudom felfogni ezt az egész átváltozásdi dolgot... A gondolatokat hanyagolva, önkéntelenül, mintha a saját kutyám feje lenne az ölemben, rátettem a kezem Kai testére és gyömöszölni kezdtem, mire Kai hemperegni kezdett a földön és én önkéntelenül elnevettem magam, majd befejeztem a gyömöszölést és gyengéden a fejét kezdtem simogatni, mire Kai jólesően felsóhajtott majd újra lehunyta a szemeit és megkönnyebbülten vette tudomásul hogy végre hiszek benne...